Október 14-én a Zöldgömb Fesztiválon kiállítóként voltunk jelen, és nagyon jól is éreztük magunkat. Sok nyitott és zöld gondolkodó emberrel találkoztunk, beszélgettünk, és ami külön öröm volt, nagyon sok lelkes gyereket, kisiskolást láttunk, akiket már most érdekel a környezet- és a természet védelme.

A fesztiválon rendezték meg az Ozone Zöld-díj díjátadóját is, amire mi is meghívottak voltunk, hiszen érvényes pályázatot adtunk be, csakhogy annyira titokzatosak voltak a szervezők, hogy igazából már azt hittük, nem terem nekünk babér, hiszen nem jelezték, hogy mindenképpen legyünk ott. Így hát inkább a standunknál maradunk. De egyszer csak jött egy ismerős, akit megkértek, hogy hívjon le a díjátadóra. Azonnal. Így hát otthagytam mindent, a párom pedig maradt a standnál. A kisfiam is valahol bóklászott. Izgatott lettem, mert ez már sejtetett valamit, de nem mertem komolyabban örülni, nem jó csalódni. Majd szerencsére hamarosan a kisfiam is megtalált, és a párom is, Illés László, aki a Seed Bonbon grafikusa, nagyon sokat köszönhetek neki. Együtt izgultunk.

Először a nagyvállalati szektor díjait adták át, volt pár baki, pl. kiderült, hogy eltűnt két díj, de persze meglettek, majd aki megkapta a harmadik díjat, igazából a második lett, stb. De az ezek miatti nevetések mind inkább oldották a hangulatot, a feszengős, feszült díjkiosztókhoz hasonlítva, így emberibb volt.

Aztán jött a kis- és középvállalati szektor. Itt pályáztam, egyéni vállalkozóként. Itt éreztem némi kételyt, hogy egy egyéni vállalkozás a több szereplős kft-k, nagyobb cégek mellett hogyan tud érvényesülni, de majd meglátjuk, gondoltam.

Kihirdették a harmadik helyet. Majd a másodikat is. Ekkor azt gondoltam, hogy talán mégsem lettem helyezett, csak mint pályázót, szerették volna, ha én is itt vagyok. Mikor erre gondoltam, egyszer csak kimondták a nevem és a Seed Bonbont. Hirtelen azt sem tudtam, mi történik, csak gépiesen felmentem a színpadra, átvettem a díjat, lefotóztak és lejöttem a helyemre. Ez történt, de olyan gyorsan és olyan elhomályosult elmével, hogy részletekre nem emlékszem. Nagyon boldog voltam, és külön öröm volt, hogy a kisfiam és a párom ott volt, együtt éltük át ezt a pillanatot.

Ez a díj több szempontból is nagyon sokat jelent nekem. Egyfelől évekig újságíróként és bloggerként számoltam be erről az eseményről, hiszen itt nagyon sok kezdeményezés és fenntarthatósági törekvés mutatkozik be.  Most mint pályázó ültem ott, és alig vártam, és várom most is, hogy elolvassam a díjátadóról szóló cikkeket. De nem is ez a lényeg. Hanem maga a díj. Van néhány olyan szakmai elismerés itthon is, amely a fenntarthatósággal kapcsolatos, de itt a vállalati szektorok, magánszemélyek, civilek és oktatási intézmények külön kategóriát kaptak, és egymással versenyeznek. Itt én is, mint kisvállalkozó, megmérettethettem magam, és ahogy látjuk, nem a méret a lényeg, hanem maga a küldetés és a megvalósítás.

Ami miatt büszke vagyok erre a díjra, hogy odaítéléséről ismert és elismert szakemberekből álló szakmai zsűri döntött, és nagyon komolyan veszem. A Seed Bonbon még első évét sem töltötte be, és máris ilyen pozitív megerősítést nyertünk vele, mindenképpen további lendületre ösztönöz és kitartásra, hogy a sok nehézség ellenére érdemes csinálni nap mint nap, megismertetni az emberekkel (nem könnyű, hogy mindenki bonbonnak vagy szappannak gondolja), és hírét vinni itthon és a nagyvilágban. Remélem, hogy amit mi képviselünk, egyre több ember számára válik ismertté és szerethetővé.

Köszönjük az elismerést és gratulálunk a többi díjazottnak is!

Videó az eseményről: https://videa.hu/videok/ozonetv/emberek-vlogok/ozone-zold-dij-2017-TbG4Jve5czXjWlnx

Részletes beszámoló és a díjazottak: http://www.origo.hu/tudomany/20171014-rekord-mennyisegu-palyazat-erkezett-a-rangos-fenntarthatosagi-dij-elnyeresere.html

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .